Terjed az irodalom a facebookon, szinte megállíthatatlanul: Kíhívlak, hogy oszd meg a kedvenc versedet. Ez amolyan "poet challenge", víz és vödör nélkül. Más, szintén fontos ügyet szolgál. Tetszik. Mindig is szerettem olvasgatni versválogatásokat, ez a mostani "őrület" (sok ilyet még) pedig azért van ínyemre, mert barátok, ismerősök válogatják össze.
Döbbenet, hogy mennyi embernek van kedvenc verse, pedig általában azt szokták mondani, hogy egyre kevesebbet olvasunk, főleg verset nem. Ha egy kötetből eladnak 1500 példányt, az már nagyon jó. Ehhez képest most tömegek osztanak meg verseket. Ezek szerint mégiscsak olvasnak. Mégis van szerepe, helye a versnek a mai hektikus, hipergyorsanváltozó világunkban is. Vagy talán épp ebben, valamilyen fogódzót lelni, valami állandót, amire rá lehet mondani, hogy no, ez az, ez nem változik - ezt jól megmondja. De nem csak úgy odamondja, hanem érzed vagy érted, hogy valami helyére billenni látszik. Benned. Is. Ez lehet a vers dolga, billenteni, valamerre - valamit, ami épp valakiben áll - akár látszólag stabilan is. És az a hülye vers akár ezt a látszólag stabilat is meg tudja billenteni - olykor vagy akár.
Azt hiszem, sokat tudnak segíteni a versek az önismeretben. (Egyszer kellene csinálni egy olyan alkalmat, amikor csak ezzel dolgozunk - versekkel. Mit szólsz, Kriszta? :)) Melyik szerepedben melyik a kedvenc versed? Úgy is fogalmazhatnék, hogy melyik szerepedben mi a dilemmád: barátként, barátnőként, szerelmesként, csalódottként, hősként, áldozatként, beosztottként, főnökként, diákként, tanárként mivel küzdesz épp? Mindegyikhez választhatsz egy verset. Lehet válogatni. Az is izgalmas, ha arra ránézel, hogy a mostani kedvenc versed, melyik szerepedhez kapcsolódik a leginkább és azon belül pontosan mihez is? Pontosan mit billent?
Persze vannak olyan versek, amit több szerep dilemmáira is választ adnak, illetve billentenek, mert a válasz még csak úton van.
Nekem az egyik ilyenem a egy Fodor Ákos (forevör). Az utóbbi időben ezt valamilyen mottó jelleggel is hangoztatom, azt hiszem. Úgy érzem, valami nagyon lényegit ragad meg. Túlmagyarázzam? Minek. Helyette itt a vers:
Tudsz játszani? - Tudok. - És szeretsz is? - És szeretlek is.