Önarckép

Fotóztam ma délelőtt, kedves embereket gyönyörű tájban, nemes célra, félprofi-félamatőr jóbarátként. 

"Ha nagyon őszinte akarok magammal lenni, ez az egész felér számomra egy önismereti folyamattal" - mondta a vége felé az egyik alanyom. 

S valóban. A fotózás csak egy kicsit szól a fények, árnyékok, színek és kompozíció megragadásáról, bár ezekkel való bánásmód sem mellékes. 

Hogy miről szól még? Másodsorban a fotós és az alany kapcsolatáról. Akkor lehet szép képeket rajzolni, ha egyre közelebb és közelebb merünk kerülni egymáshoz, egyfajta intim viszony alakul ki a kamerán keresztül és aztán ez mutatkozik meg a képek kisugárzásából is. 

Harmadsorban pedig igen, az alany saját magával való viszonyáról szól. Hogyan tudja magában megtalálni és megmutatni azt, amit megmutatnivalónak talál, mennyit mer levetni a ruhái és a gátlásai közül, mennyire tudja átadni magát, melyik arcát akarja éppen megmutatni. 

Sok feladatom, találkozásom, felkérésem szól mostanában a képekről: pillanatképnek hívtuk egy szervezetfejlesztési diagnózis tartalmát, portrékat készítettem weboldalra, pszichodramatikus képeket állítottam csoportokban, és azt gondolom, hogy a június 21-i önismereti nap is egy pillanatkép lesz. Azok, akik eljönnek, megalkothatják saját maguk egy sajátos önarcképét, és hogy minél igazibb legyen, dolgozhatnak azon is, hogy közelebbi viszonyba kerüljenek az alannyal, vagyis önmagukkal. 

"Szerintem nagyon nehéz önarcképet készíteni. A saját képemet mindig őszintének és nagyon lemeztelenítettnek látom, hátrafogott hajjal. Ing nélkül. Csak egy kis megvilágítással. Szeretném, ha nagyon grafikus jellegű lenne – a sötét és a világos kontrasztjával. Más nem lehet a képen, de félek egyedül csinálni. Már régóta gondolkozom rajta. Már az önarckép egész ötlete is furcsa. Annyira erősen kötődök a fényképezőgépen keresztüli látásmódhoz, hogy nehéz lenne a másik oldalra kerülni. Olyan lenne, mintha a sötétben készítenék fényképeket." (Annie Leibovitz)

Túltöltött csésze

Ahogy ránézek a pohárra, ami az induló csoport szimbóluma, nem tehetek róla, mindig egy történet jut eszembe.

Állítólag egy réges-régi keleti történetről van szó, mindenestre azt hiszem, én egy nindzsás filmben hallottam először. Tudjátok, akkor, amikor az amerikai akcióhős felmegy a hegyekbe a híres mesterhez, aki a kőszikla tetején egy kolostorban lakik, hogy tanítsa meg őt a harcművészetekre. Az öreg mester fogadja a fiatal titánt, leülnek teázni. Szóval, ott ül a bútorozatlan szobában egy párnán a mester, vele szemben a leendő tanítvány, köztük meg egy kis asztalon tea és két csésze van. Amíg a fiatal elmondja, hogy miért is jött, közben hadarja, hogy melyik mestertől milyen nagy tudásokat szerzett és milyen sok elismerése, érdeme, érme van már a harcban, addig az öreg tölt neki teát, azonban túltölti a csészét, és a tea kifolyik. Erre a fiatal rászól az öregre kicsit zavarodottan, hogy mit csinál, túlöntötte. Akkor a mester felnéz, totálplán, és a következőt mondja: "Tudod, te is olyan vagy, mint ez a csésze tea. Ha már tele van, nem lehet bele tölteni, mert akkor kifolyik, nincs értelme. Először ki kell önteni belőle, hogy újra tölteni lehessen bele."

Sokszor magamon is észreveszem, hogy sokat beszélek, el akarok mondani dolgokat függetlenül attól, hogy valaki kérdezte volna tőlem. Ilyenkor úgy érzem, hogy én vagyok a túltöltött csésze, és igyekszem ránézni, hogy mi van bennem, mitől nem tudok befogadni, és mi kell ahhoz, hogy tudjak. Lehet épp az, hogy sokat beszéljek. :) Vagy valami mást kell kiürítenem, hogy meglássam, meghalljam és megértsem a másik embert, aki ott áll előttem és mondani akar valamit. Lehet, épp valami fontosat.

Hát ilyeneket is lehet hallani akár a nindzsás filmekben is, persze ha épp még nincs tele a csésze teljesen...

JÚNIUS 21. SZOMBAT

Köszönjük mindenkinek, aki részt vett a szavazáson!

Meg is találtuk a lehető legjobb időpontot. 

Ez pedig június 21. Kicsivel Szent Iván Éj előtt. 

Nagy szeretettel készülünk és várunk minden önmagára kíváncsi játékost. 

A szervezési részletekkel hamarosan jelentkezünk, addig is írjátok be a naptáraitokba a dátumot, 

és töltsétek ki a jelentkezési lapot!

A nyári ÉN

Az elmúlt napok viharos, hűvös, katasztrófás, végtelen esős időjárásában figyelem, hogy ki hogyan nyilvánul meg önmagáról, a hangulatáról, az időről és úgy egyáltalán az élet értelméről élőben, közösségi hálón, blogon, instagramon satöbbin. 

Többé-kevésbé kétféle megnyilvánulással találkozni: az emberek egyik fele az elképedését és hitetlenségét fejezi ki, valamint a saját rossz hangulatára válaszul töltöget fel "esőben is lehet értelme az életnek" típusú zenéket, képeket, hatalmas bölcsesség mondásokat. 
A másik fele pedig arról posztol, hogy milyen nyári fesztiválon, koncerten, utazáson, táborban vesz részt, milyen repülőjegyet vett, milyen bőröndbe csomagol, kivel utazik és hasonlók. Gombaszög már ott lüktet a bőrünk alatt, boogie a lábunkban, satöbbi. 

Emlékszem, régebben több éven át az volt a szokásom, hogy március-április környékén, amikor a karácsony lendülete már elfogyott, az igazi tavasz elérkeztét egyre türelmetlenebbül vártuk és a munkák egyre reménytelenebbül telepedtek rám, hogy baráttal vagy barátnővel hirtelen felindulásból vettünk egy olcsó repülőjegyet valamelyik koranyári hétvégére, hogy onnantól az tartsa bennünk a lelket. 
Idén, kb egy héttel ezelőtt, lendületből berohantam egy Bahia boltba, s nekifutásból vettem magamnak egy fülgyűrűt, hordom azóta is, jelezvén, hogy a nyár már kóstolgat. Mert a fülgyűrű a nyár egyik bolond szimbóluma. 

Saját pszichodrámás játékaim egyik meghatározó élménye volt a sok közül, amikor színpadra raktam a nyári énem, gondosan megformálva minden ragyogó és zabolátlan porcikáját, mert a nyári Kriszta más, mint akivel év többi részében lehet találkozni. 
És arra is egészen pontosan emlékszem, mennyi erőt merítettem ebből a játékból és hányszor tudtam visszanyúlni hozzá, amikor téli sötét napokon szükségem volt egy kis zabolátlanságra. 

Neked milyen a nyári éned?

Szeretnél vele találkozni?
Kibontogatni a szabadságát, meglobogtatni a szárnyait, csiszolgatni szelíden a fényességén?
Erre pont jó lesz AZ a nap. 

Hogy melyik is? 

Ha szeretnéd, hogy olyan legyen, ami neked is jó, 

még egy pár napig szavazhatsz. 

Kattints a képre!

Kóstolónap coming soon!

Akármennyire is hűvös szelek járnak mostanában, 

tagadhatatlan és vitathatatlan, hogy jön a nyár. 

A forrongó, zabolátlan, felszabadult és lelazulós, 

utazós és felfedezős, 

mezítlábas-fesztiválos

erőgyűjtős nyár. 

De még előtte. 

Kérsz egy fröccsöt? Lelki lett, maradhat?

Limonádé is van. 

Szóvalhogy tartunk egy kóstolónapot. 

Ahová szeretettel várunk mindenkit, akit érdekel az önismereti kalandozás, szeretné magát jobban érezni a bőrében és a szerepeiben, szeretne a nyári lelazulás előtt egy kis önbecsüléses lendületet nyerni, vagy aki kíváncsi arra, hogy milyen benső témákkal kéne foglalkoznia. 

A nap menete: 

8:30-9:00: Gyülekező, megérkezés, welcome limonádé

9:00-13:00: Játék

13:00-14:30: Ebédszünet

14:30-17:30: Játék

17:30-18:00: Levezető

Ha szeretnél az időpontkeresésbe beleszólni, kattints ide: 

http://doodle.com/gw5rb63cwzginmqt

Ha szeretnél jelentkezni, hogy számoljunk veled, töltsd ki a jelentkezési lapot itt: 

https://docs.google.com/a/tandemno.sk/forms/d/1ImsgxlH3tWGSV7EeuVIZX6_aw1spJcf_Y3Wxdktm0KM/viewform

Helyszín: Komárom

Részvételi díj: 40 Eur. 

Ebből az árból diákoknak, és önkénteseinknek 10% kedvezményt, a képzői körünk tagjainak 15% kedvezményt nyújtunk. 

Ha kérdésed van, írd meg kommentben, vagy a molnar.kriszta_kukac_tandemno.sk - ra. 

Challenge accepted, avagy menjünk csak egy lépéssel vissza!

Amióta a TANDEMet létrehoztuk, soha egy percig sem kopott meg az az álmom, hogy azokon a helyeken, ahonnan származunk, fejleszteni és terjeszteni fogjuk az önismeret, felelősségvállalás és tudatos élet kultúráját. Ennek az egyik alapeleme, hogy a fiatal felnőtteknek legyen kedvük, érdeklődésük és nyitottságuk arra, hogy saját lelki működésük megismerésével, szerepeik csiszolásával, személyiségük rétegeinek feltárásával foglalkozzanak. Tömörebben mondva: legyenek kíváncsiak legelsősorban saját magukra. 

Most van az első alkalom, hogy nekiugrottunk egy tisztán és felvállaltan önismereti jellegű csoport indításába, és ez - mint bebizonyosodott - egy bátor vállalás. 

Lehet az idő, lehet a pénz, lehet a komfortzóna megtartó ereje, meg a világ aktuális állása, és sok minden más, ami közrejátszott, a lényeg, hogy nem adjuk fel. 

Hanem átalakulunk!

Filó után a tények röviden: 

1. Az eredetileg meghirdetett 4 alkalmas csoportra nem jött össze annyi jelentkezőnk, hogy biztonsággal elinduljon a csoport. 
2. Sok olyan érdeklődő fordult meg körülöttünk a meghirdetés alatt, aki pont illeszkedett a célcsoportba, tehát olyanok, akiknek a csoportot szántuk. 
3. Sokan jelezték, hogy a dátumok nem jók nekik, az érdeklődésük viszont erős, és jönnének, ha máskor lenne.
4. Mi továbbra is szeretnénk az önismeret és mentálhigiéné kultúráját terjeszteni.

Végeredmény, ami mindezekből következik: 

1. Ezt a blogot megtartjuk és igyekszünk folyamatosan frissíteni a tartalmakat, hogy legyenek impulzusok a témában, és aki olvasva szeretne közelebb kerülni, az megtehesse
2. Hirdetünk egy belekóstoló egynapos alkalmat valamikor még a nyári zsongás előtt
3. Szeptembertől indítjuk a 4 alkalmas folyamatot. 

Amit ajánlunk ennek kapcsán: 

Lépjünk kapcsolatba! Ha érdekel a téma, kipróbálnád, hogy mi ez az egész, szeretnél híreket kapni, írj nekünk egy mailt a molnar.kriszta_kukac_tandemno.sk - ra és meghívunk, regisztrálunk, fölveszünk a listára. 

Ha ezt megteszed, lehetőséged lesz beleszólni az időpontok kiválasztásába.