Kitartást! vagy inkább sebezhetőséget?

Néha van olyan korszakom, hogy elkezdem firtatni az emberi jókívánságok valódi üzenetét. Azokét, amelyeket nap mint nap gépiesen elmondunk egymásnak. Jó munkát, minden jót, kellemes napot, és hasonló szófordulatok jöttek már ebben a sorban. 

A kedvencem a "Kitartás!" Amikor nehéz helyzetben vagyunk, mi mást is kívánhatna nekünk szívből egy jóbarát? Mint hogy sikeresen tudjuk megkeményíteni magunkat, álljuk a sarat, tartsuk magunkat, addig, amíg csak kell. 

Ezt nagyon sokáig át is tudtam élni. Aztán egyszer találkoztam mindennek a másik oldalával, a sebezhetőséggel. Hogy mi van, ha egy nehéz helyzetben nem egyre keményebbé válok belül, hanem megengedem magamnak a sérülékenységet, törékenységet, azt, hogy valami fájhat. Hogy az, ami legbelül van, olyan, mint egy leheletfinom kristálypohár...

Amikor persze jött a kérdés, lehetek-e úgy is elég jó, ha sérülékeny vagyok. Mit kezdjek azzal, ha valaki erre rálát...

Azoknak, akik az önismereti munka megkezdése előtt ilyesmiken gondolkodtok, üzenem, hogy ez teljesen helyénvaló. Valamint hogy hallgassátok meg Brené Brownt:

Ami növeli benned az Életet

Pál Feri egy olyan szakember önismeret, mentálhigiéné, életvezetés terén, akitől nagyon sokat lehet tanulni. 

Örömmel, nyíltan, tisztán fel tudjuk vállalni, hogy a képzői körünkből sokan sokféleképpen hallgatjuk, olvassuk a tanítását. Ezért is kértük fel, hogy álljon mellénk az önismereti csoportunk indításakor. 

Emellett pedig egy olyan civil mozgalmárrá is vált, akaratán kívül, akit ezrek követnek. Mert olyasmiket mond, ami az élet lényegéhez visz közel. A kedd esti lélektani előadásait ezrek hallgatják, élőben és online, az ide csoportosuló fiatalokról készült már szociológiai elemzés, sokan egy önálló mozgalomként, sőt, szubkultúraként tekintenek rájuk. Ami igaz, az igaz: saját szervezésű programjaik, táncóráik, önismereti csoportjaik, párkereső akcióik stb. vannak. 

De nem is ez a lényeg. Hanem az, hogy Feri olyan kérdéseket feszeget, amelyek - ha őszintén, a lelkünk mélyére nézősen, bátran válaszolunk, akkor az valami jobb minőségű élet felé vezet. 

Például ez. Amit a napokban hallgattam. És velem van azóta nagyon. 

"Keresd a kapcsolatot a legmélyebb természeteddel, önmagaddal! Adj hálát azért, hogy vagy, és mindazért, amit kaptál! Ünnepeld az életet, és adj célt és értelmet neki! Tedd meg, amit az élet vár tőled! És akkor egy következő mondat: éld bele magad a világba! Hű, ez jó dolog, beleélni magunkat az életbe. Beleélni magunkat a világba. Kevés jobb dolgot tudok elképzelni! Hangolódj az életre és mindarra, ami az életet növeli benned és körülötted! Itt mind a két résznek van jelentősége - hogy ami az életet növeli benned és körülötted. Nagyon be tudjuk magunkat csapni, ha mindig csak az foglalkoztat, hogy mi növeli bennem az életet. Nagyon alacsony színvonalú válaszokat is tudunk erre adni. 

Mi az, ami valóban növeli benned az életet?"

á! én már teljesen ismerem magam

- üzente meg nemrég valaki, akit úgy szerettem volna meghívni a csoportba, hogy annál inkább már csak ténylegesen ott látni szerettem volna.

Az ilyesmi mondatok, amelyeket első hallásra hárításnak, lepattintásnak, kitérő válasznak és hasonlóknak ítélünk általában, sokat mutatnak meg arról, hogy ki hogyan értelmezi (félre) az önismereti munka fogalmát.

Szóval igen, lehet, hogy ismered magad.
És bizonyára van egy önmagadról alkotott képed, amellyel mindenki rendelkezik.
Valószínű, hogy sokat tudsz önmagadról, a motivációidról, a saját hátteredről. Arról, hogy mit miért csinálsz, miért sétálsz bele időnként nehéz helyzetekbe újra meg újra, kivel miért van konfliktusod satöbbi. 

Ez azonban önmagában még nem önismereti munka, inkább csak önelemzés és önfeltárás. De az igazság az, hogy attól még, hogy tudjuk bizonyos dolgok hátterét, nem tudunk egyértelműen megszabadulni a problémáktól (hiába tudom, hogy miért idegesít fel XY, amikor szívességet kér tőlem, nem tudok rá úgy reagálni, ahogy szeretnék. Vagy hiába tudom, hogy miért van lámpalázam bizonyos helyzetekben, attól még maga a lámpaláz nem múlik el)

Amit mi a csoportban kínálunk, az azzal több, hogy a feltáráson túl a helyzetek kezelésére is segítünk megoldási utakat találni, illetve teret biztosítunk arra, hogy kipróbáld, milyen, ha bizonyos helyzeteket másképp kezelsz. Kis túlzással: nem csak egy névsorod lesz a belső "sárkányaidról", hanem akár oda is eljuthatsz, hogy összebarátkozol velük. Vagy legyőzöd őket. Vagy legalábbis megtudod, hogy hogyan tudnál velük nem szembenállni, hanem magad mellé állítani őket. 

Az olyasmi alapfogalmakról, mint énkép, önismeret, önbecsülés, és hasonló rokon kifejezések hallgasd még meg ezt: 

Emelem poharam

Tavasz van, amikor megindul a természetben az életerő,
esti hazabiciklizés közben a fákról kiabál a virágillat,
a folyók megáradnak a tinédzserek megbolondulnak,
a felnőttekre meg ráül a tavaszi fáradtság.

Vagy nem is?

Milyen erők mozgatnak minket ilyenkor húsvét közeledtén?
A Feltámadás, a Kivirágzás, a Felszabadulás?
Vagy még velünk van az alig múlt tél fásultsága?

Vajon hoz újat az idei tavasz?
Mit jeleznek előre a levegőben tolongó illatok?

Azok számára, akikkel elindulunk az ünismereti szerepjátszás útján, garantáltan felhangosodnak majd az új(ra)kezdés lehetőségei.
Kíváncsian várjuk, kik jönnek majd velünk erre a harcos-kalandos felfedezőútra.

Számomra másokkal találkozni, a bennük rejlő Valakit felfedezni mindig megtiszteltetés,
és ünnep. Az élet ünnepe.

Szóval, emelem poharam mindazokra,
akik szeretnének tiszta vizet önteni a pohárba!