2014. április 24., csütörtök

á! én már teljesen ismerem magam

- üzente meg nemrég valaki, akit úgy szerettem volna meghívni a csoportba, hogy annál inkább már csak ténylegesen ott látni szerettem volna.

Az ilyesmi mondatok, amelyeket első hallásra hárításnak, lepattintásnak, kitérő válasznak és hasonlóknak ítélünk általában, sokat mutatnak meg arról, hogy ki hogyan értelmezi (félre) az önismereti munka fogalmát.



Szóval igen, lehet, hogy ismered magad.
És bizonyára van egy önmagadról alkotott képed, amellyel mindenki rendelkezik.
Valószínű, hogy sokat tudsz önmagadról, a motivációidról, a saját hátteredről. Arról, hogy mit miért csinálsz, miért sétálsz bele időnként nehéz helyzetekbe újra meg újra, kivel miért van konfliktusod satöbbi. 

Ez azonban önmagában még nem önismereti munka, inkább csak önelemzés és önfeltárás. De az igazság az, hogy attól még, hogy tudjuk bizonyos dolgok hátterét, nem tudunk egyértelműen megszabadulni a problémáktól (hiába tudom, hogy miért idegesít fel XY, amikor szívességet kér tőlem, nem tudok rá úgy reagálni, ahogy szeretnék. Vagy hiába tudom, hogy miért van lámpalázam bizonyos helyzetekben, attól még maga a lámpaláz nem múlik el)

Amit mi a csoportban kínálunk, az azzal több, hogy a feltáráson túl a helyzetek kezelésére is segítünk megoldási utakat találni, illetve teret biztosítunk arra, hogy kipróbáld, milyen, ha bizonyos helyzeteket másképp kezelsz. Kis túlzással: nem csak egy névsorod lesz a belső "sárkányaidról", hanem akár oda is eljuthatsz, hogy összebarátkozol velük. Vagy legyőzöd őket. Vagy legalábbis megtudod, hogy hogyan tudnál velük nem szembenállni, hanem magad mellé állítani őket. 

Az olyasmi alapfogalmakról, mint énkép, önismeret, önbecsülés, és hasonló rokon kifejezések hallgasd még meg ezt: 


Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése