önmagammal töltött idő

Ezt a bejegyzést Andinak és Jujunak ajánlom

A hétvége egy teljesen átlagosnak tűnő péntekkel indult.
Volt terv szombatra - kikapcsolódós, kellemes, önmagamra figyelős, közösségben levős. Aztán ez, több okból is, megváltozott.
Jött a B terv, egy másik nagyon kedves barátnővel találkozós, régóta várt, egymásnak örülős.

Csak belejött egy kis mellékíz:  ahogy telt az idő, és konkretizálódott a terv, egyre erősebb lett az érzés, hogy nincsen kedvem ehhez a találkozáshoz.
Aztán a bűntudat, hogy hogy lehetek "ilyen".

Aztán inkább az őszinteség és elfogadás: ha ez van, hát ez van. Nem vagyunk találkozós formában.
Aztán az egyszerre jött felismerés LegjobbBarátnővel: az önmagunkkal töltött időt alacsonyabb értékűnek tartjuk legbelül, mint a másokkal, közösségben töltött, vagy másoknak szentelt időt.
Aztán a sodródás a nem-túl-szimpatikus érzéssel.

Aztán a másnap, finoman és csendben jövő, kedvesen kopogtató felismerései:

Például Pál Feri, ahogyan arról beszél, hogy miért fontos az ő embermentes napja és milyen jó, amikor jól tudunk önmagunkkal lenni (http://www.palferenc.hu/2012.10.16. - Az összes kapcsolatunk dimenziója c. rész).

Aztán az, amit Hoppál Boritól hallottam, hogy az indián nők Holdkunyhóba vonulhatnak, amikor menstruálnak, hogy háborítatlan környezetben lehessenek.

Aztán egy régi, pszichológustól hallott egyszerű tanács, hogy az életünkben igenis tervezzünk időt a semmittevésnek, szöszmötölésnek, üresjáratoknak is, mert ha nem engedjük be őket magunktól egy nekik szánt helyre, akkor majd ők választják meg, hogy hova tolakodnak be.

Aztán az eső, amely nem bosszant, hanem békességet hoz. Jó bent maradni.
A hirtelen elvégzett, itt-ott szélsőségekig menő takarítás, rendszerezés, szelektálás, szöszmötölés heurékaélményei, megtalált tárgyak és a változásra emlékeztető régi jegyzetek, kukába kerülő fölöslegességek.
Az "akkor-eszem-amikor-éhes-vagyok, de akkor nagyon egészégeset" napirend öröme.
A felismerés, hogy már vágynék valaki másnak a társaságára, és rögtön utána a megkönnyebbülés, hogy egy könyv is elég lesz.
És a boldog tudat, hogy van, amikor a távollétemmel gazdagítom valaki másnak a napját, és ez így van jól.

Szabad együtt lenni.
És szabad egyedül lenni.
és mindebben a szabadság a legjobb.