Az ősz az az időszaka az évnek, amikor a természet teljes színpompáját felölti, hogy felkészüljön az elmúlásra, amikor tombolnak a színek és hűvösebbé válnak az éjszakák, amikor a szélvihar egyre félelmetesebb és a veszteség napról napra kézzel foghatóbb.
Az emberi lélek is befelé fordul ilyenkor, mert - hisszük vagy sem, tudjuk vagy tagadjuk -, ránk is érvényes valamilyen ősi, sejt szinten kódolt módon a téli álom, és hiába minden külső nyomás, munkahelyi elvárások vagy határidők, lelassulunk és a tesünk kezd átállni egy téli, csendes, lassú üzemmódra.
Ez a belefé fordulás intimitást is jelent: egy bensőséges, csendes, tiszta kapcsolódás lehetőségét a saját lelkünk legmélyéhez, identitásunk mélyen lüktető magjához.
Bennem mindig a tanulás felé mutat az ősz: azon kapom magam, hogy picit irigykedve gondolok azokra a társaimra, akik épp most kezdték meg a közös pszichodráma-képzésünk folytatását, szabadidőm alig van ugyan, de tanfolyamokat nézegetek, kölcsönkért könyvek landolnak nálam szinte észrevétlenül, és új hangszerek megszelídítéséről álmodozom sóvárogva.
És minden őszi napsugaras tájkép Kisoroszira emlékeztet, az ottani őszök fotós sétáira, amelyek a régi munkahelyen őszi továbbképzéseinek kísérői voltak.
Kisoroszi, ahol megtanultam, hogy ha nem akarok ott lenni egy körben, megtehetem, hogy fogom a kabátom és kisétálok az ajtón. Ahol a bölcs Boros András annakidején felismerte, hogy azzal segíti leginkább a tanulásom, ha egyenesen felszólítja a bennem élő jókislányt, hogy szálljon ki a jólnevelt, kerettartó és becsületes, alázatos és figyelmes viselkedésből és tapasztalja meg, hogy nem nélkülözhetetlen. Hogy a saját igénye a legfontosabb. Hogy van élet a közös valóságon túl is. A mai napig hallom a hangját, ahogy azt válaszolja a nem-akarok-itt-lenni megszólalásomra: "Kriszta, én úgy gondolom, túl sokszor volt már, hogy egy hasonló helyzetben maradtál. Mi lenne, ha most megengednéd magadnak, hogy elmész? Fogd meg a kabátod és menj ki."
Ilyesmi hangulatok kerülgetnek, amikor a szombati önismereti napra készülünk. Belső szabadsággal, természetközeli helyszínekkel, lelassult tempóval várunk.
Juteszembe. A három kép három irányt mutat.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése