"Nem akarok zavarni, de..."
"Bocsánat, hogy közbeszólok..."
"Ne haragudjon, hogy feltartom..."
Már egy jó ideje ki van élesedve a fülem ezekre a mondatkezdésekre,
néha mégis megtörténik, hogy ehhez hasonló, bocsánathogyélek-szófordulattal ragadom magamhoz a szót, vagy magamra a figyelmet.
Nem szeretem ezeket használni és nem is tartom őket jónak, még akkor sem, ha a nyelvi fordulataink egészen hétköznapi részét képezik.
Mert az, amit kifejeznek, vagy a háttérből megmutatnak, egy alárendelődő viszony, annak a kifejezése, hogy aki éppen az saját igényét készül képviselni, bizonytalannak érzi magát azzal kapcsolatban, hogy van-e joga hozzá, hogy a másikat megzavarja, a figyelmét elterejle vagy magára vonja, netán a viselkedését irányítani akarja.
És mi van emögött? És amögött? És amögött?
Hogyha sok-sok rétegen át hántjuk le a rétegeket a kérdésről, előbb-utóbb ott találjuk magunkat a legmélyebb reszketést jelentő téma előtt.
Hogy van-e jogom élni.
Ennek a témának az alapélményét, saját születésünket, a világra jöttünk körül történteket - hogy vártak-e, hogy féltettek-e, hogy akartak-e, valamikor egészen biztosan érdemes feltárni, megismerni, feldolgozni. Mert sok-sok dolgot megmagyaráz, elfogadtat, felszabadít, és másoknak pedig erőt ad a megváltoztatásához.
Most azonban nem vinném ezt a témát tovább,
hagyom inkább a felvetést, hogy kiben-kiben belölről dolgozzon.
Aki pedig szeretne tenni érte, hogy kikerülje a bocsánathogyélek-mondatkezdéseket, annak ajánlom elrugaszkodásként az asszertív jogok listáját, például itt.
Köszönöm a listát. Belém nagyon belém van/volt ivódva zsigerileg ez a gondolkodás. Igyekszem átírni magamban, és akkor szembejön, hogy a páromnak még erősebb az ilyen irányú berögződése. Vajon, ha magamat sikerül átírni, az neki segít? (persze magamnakmegválaszolós kérdés, de örülök, hogy a bejegyzésed nyomán így megfogalmazódott. :))
VálaszTörlésIvett! Hát szevasz itt is :)
VálaszTörlésA jó hír az, hogy van egyetemes válasz is, ez pedig valahol a rendszerszemlélet alap gondolkodásában keresendő. Ha egy rendszer (értsd itt: a ti kettőtök kapcsolati rendszere) egyik elemének viselkedése gyökeresen megváltozik, akkor az óhatatlanul kihat a másik (többi) alrendszerre is.
Vagyis: ha Belőled eltűnik a bocsánat-hogy-élek attitűd, akkor ez a norma (hogy előbb ki kell érdemelni, hogy helyed, véleményed, igényed, szükségleted legyen) nem lesz többé hatással a másik viselkedésére sem. Ha pedig nem reagálsz sehogy az ő ilyesmi megnyilvánulásaira (mert neked már megváltozott az attitűdöd), akkor az ő tudatalattija sem fogja már szükségét érezni, hogy innen indítson. Húdehosszú lettem...
Szia itt is! :) Igyekszem magamon. :)
VálaszTörlésRa kellett jonnom, hogy bolti eladokent masbol sem all az elet, mint hogy a vasarlotol bocsanatot kersz mindenert. Viszont hatarozottan sikerul az iamsorry, wearereallysorry kezdetu mondatokat minden aterzes nelkul, magamban vigyorogva ismetelgetni. Tokeletes customer service egyre kevesebb magamra vett bantassal. Ne menjetek bolti eladonak nagy ceghez. :)
VálaszTörlés